Azok számára, akik először dolgoznak együtt nyomdával, megeshet, hogy a megfelelő anyagleadás paraméterei fejtörést okozhatnak. A jó minőségű végtermék elkészüléséhez azonban nem elég, ha tökéletesnek tűnő grafikával rendelkezünk. A megfelelő formátumra, beállításokra, és néhány egyéb, szakmai dologra egyaránt oda kell figyelnünk.
Az alábbi bejegyzésben összegyűjtöttük azokat a fontos tudnivalókat, melyek az anyagleadás szempontját illetően a legtöbb nyomda esetében alapkövetelménynek számítanak.
Miért fontos a megfelelő anyagleadás?
Elsőre szőrszálhasogatásnak tűnhet, azonban nem véletlen, hogy a nyomdák kizárólag olyan anyagokat fogadnak kivitelezésre, melyek hiány nélkül megfelelnek néhány technikai elvárásnak. Ha valahol hiba csúszik a számításba, annak javítása komoly időveszteséggel, a tervezett anyag elkészülésének eltolódásával, vagy ha a megindított gyártás során derül ki, akkor bizony többletköltséggel járhat. A rosszul leadott anyag rosszabb esetben komoly minőségromláshoz is vezethet. Az elhamarkodott, selejtes munka pedig sem a megrendelőnek, sem pedig a nyomdának nem jó. Tulajdonképpen egyik félnek sem érdeke.
Éppen ezért, ha azt szeretnénk, hogy kiadványaink, névjegykártyáink, vagy meghívóink mindig a lehető legjobb minőségben, határidőn belül elkészülhessenek, a nyomdai követelményekre érdemes már a munkafolyamat kezdetekor odafigyelnünk. És hogy mik is ezek kritériumok?
Fájlformátum
A legtöbb nyomda anyagleadás szempontjából meghatározza azt, milyen formátumban kéri tőlünk a kész grafikai anyagokat, kiadványokat. Az egyszerű JPEG kiterjesztésű képfájlok tömörítési eljárásuknak köszönhetően nem felelnek meg a nyomdai sztenderdnek, így az esetek többségében PDF dokumentumként kell benyújtanunk a kivitelezésre szánt anyagokat. Néhány nyomda persze (főként a digitális technológiával dolgozó üzletek) a jobb minőségű JPEG vagy PNG állományokat is elfogadja, azonban a garantált végeredmény érdekében mindig érdemes dokumentumainkat PDF állományként elküldenünk kivitelezésre.
A PDF fájlok készítése ma már a legtöbb grafikai és kiadványszerkesztő szoftver használatával könnyedén megoldható, de a célra akár külön PDF generátor szoftverek és online alkalmazások is rendelkezésünkre állnak. A kész állomány elkészítése előtt azonban mindenképp figyeljünk oda a megfelelő beállítások elvégzésére.
Használjunk beágyazott betűtípusokat, képeink legyenek legalább 300 DPI felbontásúak, és minden esetben dolgozzunk CMYK színrendszerben. Arra is érdemes ügyelnünk, hogy a több oldalas dokumentumokat a nyomdák általában egy fájlban kérik elmenteni.
Felbontás
A hibásan leadott anyagok többségének általában a felbontás a problémája. Nyomdai munka során, legyen szó akár digitális, akár ofszet technológiáról, minimum 300 DPI-s felbontással tudunk minőségromlás nélkül, hatékonyan dolgozni.
De ne rohanjunk előre. Először is, nézzük meg, mi az a felbontás, és mit jelent a sokak számára rejtélyesen csengő DPI kifejezés!
A DPI az angol „dots per Inch”, azaz a „pont per hüvelyk” kifejezés rövidítése. A DPI-szám célja, hogy definiálja, egy kép egyhüvelyknyi területén hány képpont fér el összesen. Minél alacsonyabb tehát a DPI-számunk, a fotónk vagy grafikánk annál kevesebb képpontból áll, ebből adódóan pedig a minősége nyomtatás során annál gyengébb lesz, zajos, részleteit vesztett végeredményt kapunk.
Képfájljaink felbontását grafikai és kiadványszerkesztő szoftverek segítségével könnyedén ellenőrizhetjük és akár be is állíthatjuk, de akár a fájl tulajdonságait megvizsgálva, a vízszintes és függőleges képpontok száma is kiszámíthatjuk a 300 DPI-s nyomtatáshoz ideális méretet.
Színek
A legtöbb nyomda a leadott anyagokat CMYK színtartományban kéri, ami nem szőrszálhasogatás, és nem is véletlen. Az internetre készülő és a nyomdai kivitelezésű anyagok több szempontból is más tervezési metódust igényelnek, ez alól pedig a színtér használata sem kivétel. De mit is jelent ez pontosan és miért fontos a készülő nyomdaipari termék szempontjából?
A CMYK a négyszínnyomás megnevezése, segítségével a képeket négy alapszínre, türkizre (Cyan), lilára (Magenta), sárgára (Yellow) illetve feketére (Key/black) lehet bontani. Ezekből a színekből ugyanis szinte minden további szín előállítható. A CMYK színtér másképp működik, mint az RGB, ami három alapszín, a vörös, a zöld, illetve a kék használatával dolgozik. Ez még alapvetően nem jelentene problémát, azonban az eltéréseknek köszönhetően az egyik színtér sajnos nem feltétlenül konvertálható át lineárisan a másikba, ami azt jelenti, hogy egy RGB módban tervezett grafika a CMYK technológiát alkalmazó nyomtatás végeztével színárnyalataiban merőben eltérhet a korábban monitorunkon látott képtől.
Az ofszet nyomdagépek CMYK színtér használatával dolgoznak, és az esetek többségében ez a digitális nyomdákban használt eszközökről is elmondható.
Nyomtatási jelek és kifutók
Abban az esetben, ha grafikai anyagunk olyan elemeket is tartalmaz, melyek az oldal szélén helyezkednek el, ezeket úgynevezett kifutóval kell ellátnunk. Kifutónak a grafika azon részeit nevezzük, melyek a nyomtatást határoló kereten, valamint a vágási területen kívül esnek.
Kifutó használatával biztosak lehetünk abban, hogy a festék körülvágás után is a lap széléig ér. Célja tehát nem más, mint hogy a készterméken az apróbb vágási hibák, esetleges minimális elcsúszások is észrevehetetlenek maradjanak.
Nyomdába kerülő anyagunkon a kifutón túl további elemek, úgynevezett nyomtatási jelek is helyet kaphatnak. Ezek használata főként színes, ofszet nyomással készülő dokumentumok esetében lehet lényeges. A nyomtatási jelek közé az alábbi információk tartozhatnak:
- Vágójelek: Vízszintes és függőleges segédvonalak, melyek célja, hogy kijelöljék, az adott dokumentum nyomtatás után hol kerül bevágásra.
- Regisztrációs jelek: Célpontokhoz hasonló szimbólumok, melyek a színes dokumentumok színekre bontásának igazításában segítik a nyomdászokat.
- Színellenőrző csík: A CMYK modell színárnyalatainak megjelenítésére szolgáló, színes és fekete-fehér négyzetek. A nyomdászok a nyomógép általi színfedettség (denzitás) beállításához használják.
Nem minden nyomda ugyanolyan elvárásokkal dolgozik
Habár a fentebb felsorolt paraméterek a legtöbb nyomda esetében alapvető formai követelménynek számítanak, fontos azt is tudni, hogy nem minden cég ugyanazon paraméterek alapján dolgozik. Az elvárások az alkalmazott nyomdatechnikától, a gépektől, valamint a szakemberek munkamódszereitől függően változóak lehetnek.
Éppen ezért rendkívül fontos, hogy mielőtt nyomdakészre tervezett anyagainkat elküldenénk a szakembereknek, hogy formába öntsék őket, mindig tájékozódjunk arra vonatkozólag, hogy az általunk választott nyomdában milyen anyagleadási feltételek teljesítése után nyílik lehetőség a kivitelezésre.
Ezzel nem csak a nyomdászok feladatát könnyítjük meg, de magunknak is rengeteg időt spórolhatunk, és biztosak lehetünk abban, hogy a végeredmény minden esetben kifogástalan minőségű, az elvárásainknak száz százalékosan megfelelő nyomdatermék lesz.
